PROTEIN POROK

Porban az igazság: A protein és ami mögötte (azaz benne) van

Protein. A mágikus szó az edzőtermekben, szteroid az okoskodó laikus eszében, krónikus veseelégtelenség a hozzá nem értő orvos szemében... egyes gyúrósok pedig instant izomként tekintenek rá, és akkora jelentőséggel ruházzák fel, hogy nagyjából ez jelenti számukra a "bádibildinget"…

Az egyik fő protein-problémát talán az jelentheti, hogy sokak agyában a fehérjék és a szteroidok igazi rokonlelkek, melyek között nem is igazán tesznek érdemi különbséget. Az ilyen gondolatok kiküszöbölése érdekében megpróbálom eloszlatni a félreértéseket a mitikus vagy épp rettegett porokról!

 Miből lesz a proteinporod?
Nem merülünk bele a fehérjegyártás roppant izgalmas és részletes mozzanataiba, elégedjünk meg egy számunkra is érthető összefoglalóval. A protein készítmények lényegében különböző forrásból származó fehérjékből (tejsavó, kazein, szója, tojás, illetve újabban borsó és búzafehérjével is találkozhatunk) illetve ezek keverékeiből állnak.

Mivel a tejsavófehérjék örvendenek a legnépszerűbb helyezéseknek, ezért róluk tegyünk még egy kis kitérőt.

A tejsavófehérje útja: a bocitól a kulacsodig
A tejsavófehérjéd lényegében a tehéntejből készülő táplálékforrás. A tej kétféle fehérjét tartalmaz: kazeint (körülbelül 80%) és savófehérjét (körülbelül 20%).

Első hibapont: felesleges napi több gallon tej belapátolása, mivel a bolti tej a reklámokkal ellentétben nem épp egy tápláló ital, főképp, hogy csupán egy-két százalékban tartalmazza a számunkra értékes fehérjét.

Szóval a tejsavófehérjénk nem más, mint a tejtermékek gyártása után visszamaradó, kiválóan hasznosítható "melléktermék". Mivel az így kapott nyers savó jellemzői még messze nem ideálisak (magas arányban tartalmaz vizet, laktózt, zsíradékot, nátriumot…), így a kellő fehérje tartalom eléréséhez további feldolgozásra van szükség. A tejsavó fehérjék e feldolgozási folyamat jellemzői alapján csoportosíthatóak – ez a három formula már talán már ismerős is: koncentrátum (WPC), izolátum (WPI) és hidrolizátum (WPH). A technológia fejlődésével egyre tisztább, magasabb fehérje tartalom érhető el, alacsonyabb zsír és nátrium tartalom mellett és közel laktóz-mentes készítmények is előállíthatók.

 Hány százalékos a fehérjéd?
A gyártók aztán nagyon cselesen tudnak játszani a szavakkal, de most kifogunk rajtuk. Tanuljuk meg értelmezni a proteines vödrünkön díszelgő üzenetet.

Először is: a 100% whey pro felirat arra utal, hogy proteinünk fehérjeforrása kizárólag tejsavó – és NEM ARRA, hogy 100%-os a fehérjetartalma. Igazából nem is létezik a piacon 100%-os fehérjetartalmú készítmény, hiszen a legjobb minőségű technológiával előállított porok is épphogy a 90 százalékos határt súrolják.  

A legtöbb tejsavó 70-80% közötti fehérje mennyiséget tartalmaz, vagyis 100 g-os adagban 70-80 g közötti fehérje mennyiség van. Ez adagolókanálra lebontva azt jelenti, hogy egy 30 grammos adag közel 20-25 g proteint fog számodra jelenteni.

És mi a helyzet a maradék 20-30 százalékkal?
A legtöbb fehérje – a fenn említett gyártási technológiának köszönhetően – tartalmaznak némi zsírt és szénhidrátot – jó esetben a teljes szénhidrát tartalmukat tejcukorként tartalmazzák és nem kerül hozzáadva más cukor.

Természetesen a pénzünkért általában valami krémes, nem habzó, igazi íz-orgazmust is elvárunk, így a gyártók az élvezhetőség érdekében a termékeket ízesítik, melynek során óhatatlanul még valamennyi szénhidrát és/vagy zsír is kerül a termékbe - például kakaó, vagy maltodextrin formában – de aromákba és színezőkbe is belefuthatunk, hogy valóban banános-mogyorós sütire hajazzon a porunk, ha már egyszer az van rárajzolva.

Mivel az élet habos oldala nem előny egy proteinnél, így a krémes, habmentes textúrát minimális adalékanyagokkal (állagjavítók, oldódást segítők) tudják elérni.

Lefordítva: egy finomnak mondható fehérjében biztosan van néhány gramm zsiradék és szénhidrát – és ezzel ellentétben az igazán magas fehérjetartalmú fehérjepor nem a legfinomabb lesz. Megjegyzem, hogy az alapvető élelmiszerként becsben tartott mirelitek, zacsilevesek, péktermékek úgy meg vannak tömve adalékanyagokkal, hogy az összetevő listát is csak erős idegzetűek bírják végigolvasni.
 
Mi az amit megtanultunk?
Kedves szülő, orvos, tudatlan okoskodó és hozzá nem értő: a proteinporok nem szteroidok és nem is előre elcsomagolt instant izmok. Amúgy gondolkodjunk már logikusan! Ha megnézzük ezeknek a pár ezer forintos proteineknek az árát, és összevetjük a több tíz-százezres szteroidokéval, akkor ezek után felvetődik nyomban a kérdés: vajon ki rejtené bele a méregdrága szteroidot ezekbe az olcsóbb dobozokba? Talán a Mikulás?? Na ugye.

A proteinporok táplálékkiegészítők (vagyis a normál étkezést egészítik ki), de igazából én normál kajaként tekintek rá, hiszen nem csak edzés után, hanem az ételeink szerves részeként különféle fogások elkészítéséhez is használhatjuk (például leönthetjük vele száraz zabunkat, süthetünk vele sütit, stb.). Egy normál gondolkodású világban ugyanolyan élelmiszerként kellene kezelni, mint a többi terméket a boltban – pláne, hogy ezekkel a termékekkel végre valami jót is beviszel a szervezetedbe.